2015. november 12., csütörtök

1. Áldozat

    

„Érzed, ahogy az utolsó lélegzet elhagyja testüket. A szemükbe nézel. Ebben a szituációban az ember Istennek érzi magát.”

    Este volt. Hűvös, én pedig csak néztem ki az ablakon. Az asztalon a fáslim, és a gipszem várt rám, az ajtó előtt pedig a volkswagen bogaram, minek hátuljában apró cseprő dolgok akadnak, de nekem segíteni fognak, a következő pár évben. A halántékomat kezdtem dörzsölni, és az agyamban képkockák kezdtek pörögni. A szüleim, a családom, a volt szerelmem. 
- Nem! - Dühösen csaptam az asztalra, mire a rajta lévő pohár kissé megugrott. Ránéztem, majd a földön lévő Whiskeyre. Muszáj innom, legalább egy keveset, hogy ellazuljak. Az első a legnehezebb, amint kiléptem a komfortzónámból, könnyebb lesz. Érzem, hogy ezt kell tennem. A vérem pezseg, ahogyan arra gondolok, amit hamarosan tenni fogok. Már elhatároztam magamban mindent. Remegő kézzel töltök egy pohárral, majd az üveget visszateszem a helyére. Lassan, megfontolva kortyolgatom, miközben a tükörbe bámultam. Arcom kicsit nyúzott, nagyon fáradtnak tűnök, holott több napig is képes lennék pörögni.
        El kell indulnom. Igazából aludni úgy sem tudnék, ha akarnék. Már megint rohadtul sokat agyalok, és a végén még lekésem a gyönyörű egyetemistákat, ami nem lenne túl jó, így elsőre. Még meghúzom a Whiskeyt, majd arrébb lököm a gipszet. Ma még nem kell, a mai nap még egyszerű lesz, csak az utcáról szedek áldozatot. Még azért felvettem egy feszítővasat, s úgy indultam el.
Ahogyan a sötét utcákon járok, meglátok egy kifejezetten csinos lányt. Magas, vékony lány volt, hosszú barna hajjal, és kedves mosollyal. Talán huszonegy - két éves lehetett. Elmosolyodok, majd hazáig követem. Hátulról még kívánatosabb, még inkább előjön bennem az az érzés, amit akkor érzek, mikor pornót nézek. Az az erős szadista hajlam. Még nem teszek semmit, miért is tennék? Elbújok a hátsó bejáratnál, és először csak fülelek. Nem szabad lebuknom, így tökéletesen kell időznöm. Látom, ahogyan fény gyúl a szobájában, fekete alakja kissé dülöngve, de mozog. Talán részeg. Mintha észrevenné, hogy figyelem, elhúzta a függönyt, de a Hold nekem dolgozik, és még mindig látom, ahogyan vetkőzik. Egy ideig csend volt, gondolom elment zuhanyozni, mivel mikor visszajön, alakja homályos, talán a gőz miatt. Köntösbe bújva néz ki, paranoiásan forgatja a fejét ide-oda. Bizonytalanul, de bezárja az ajtót, többször ellenőrzi is. Naiv kislány. Ha én beakarok menni, befogok.
Fél óra telhetett el. Átfagyva, de vágytól fűtve indultam el a hátsó ajtóhoz. Zárva volt, de a feszítővasammal ügyesen feltörtem. Szinte euforikus izgalom járt át a hang hatására. Lassan, nagyon lassan a szobájába sétáltam. A padló néhol megreccsent, olykor megálltam, nehogy felkeljenek. De mivel az egyik leghíresebb egyetemes bárban voltak, biztos leitták magukat, így ha lövöldözök sem ébrednek fel. Az Ő szobájába megyek, furcsa mód elsőre jó helyre nyitok be. Ott aludt, édesen. Mi? Nem. A szája tele volt a hajával, és hortyogott. Mondjuk még így is szép volt. Kecses vonalait a fehér hálóing takarta, így muszáj volt megérintenem. Végigsimítottam a haján, figyelve arra, hogy nehogy felkeljen. Már volt tervem, senkinek sem fog feltűnni, hogy nincs itt. Felpofoztam. Nem túl erősen, de már ez is jól esett. Ő egyből felriadt, de egy anyagdarabot dugok a szájába, nehogy sikítson nekem. Riadtan néz a szemembe, de hirtelen megnyugszik. Talán azt hiszi, hogy álmodik? Liba. Megfogtam egy éles ollót, és a felkarján végig húztam.
- Baszki a hálóing! - Gyorsan észbe kaptam, majd lefejtettem róla a ruhát. Még így is lett rajta egy apró vércsepp, de az nem annyira feltűnő. Felakasztottam egy vállfára, majd a fürdőbe vittem. - Baszdmeg legalább fogd a karodat! - Erőteljesen tarkón csaptam a csajt, aki szerintem csak most értette meg, hogy életveszélyben van. Nyüszíteni kezdett, rosszabb volt, mint egy kutya, esküszöm. - Kuss.
Arrébb löktem, majd beágyaztam, hogy minél kevesebb nyom legyen. Ez a ribanc még az ágyneműt is összevérezte...
Meztelenül, illetve fehérneműben végighurcoltam a házon, valahogy nem sikított, de nem volt vele különösebben gond, ami furcsa volt. Halkan sikerült kijutni, most már sima ügy. Amikor pedig kiértünk, a közeli erdőn kezdtem átvonszolni. Az egyik erősebb fának nekilöktem, majd hason rúgtam.
- Mihiii - ennyi jött ki a száján, sírt, pedig alig tettem vele valamit. Felállítottam, majd megsimogattam az arcát. Ő bizonytalanul, remegve állt.
- Szép vagy - csókoltam meg erőszakosan, összeszorítva az arcát, ami a könnyeitől nedves volt. Habár a kendő, amit a szájába tettem gátolta az érintkezést, nem volt semminek az akadálya. Szabályosan letéptem róla a fehérneműt, majd magamról a nadrágot toltam le.
- Mihit akahh - kérdése sikításba torkollott, mikor belé hatoltam. Éreztem, ahogyan vére csorog, szinte a nadrágomba is belefolyt. Komolyan, ennyi gond van ezzel? Egy egyszerű kérdést tettem fel neki: Szűz - e? Nem válaszolt, csak megrázta a fejét, ami annyit jelentetett, hogy én vagyok túl erős. Önelégülten elmosolyodtam, majd megmarkoltam a vállát, a nyakát fojtogattam, a mellét fogdostam, harapdáltam, néhol annyira, hogy vére kicsordult. Amikor végeztem vele, minden szempontból, lefektettem, és megcsodáltam a művemet. Még megfogtam a feszítővasat, és párszor megütöttem a fejét, hogy biztos eltorzuljon. Szép barna haja a vértől csatakosan tapadt össze, ahogyan a vörös vére a könnyével egybemosódott. A kendőt kivettem, utolsó szó jogán, azonban Ő mindezzel visszaélve visítani kezdett. 
- Mocskos ribanc! - Vágtam lendületből pofon. A fa mellett egy nagyobb, vastagabb ágat vettem észre, így azt megfogtam, és feldugtam neki. Szeme fenn akadt, a vér a szájából kezdett csorogni. Összeszedtem a fehérneműjét, majd a holttestet magam után húzva siettem a folyóhoz. Először még ütöttem, majd saraztam, és minden lehetséges módot megtaláltam arra, hogy minél felismerhetetlenebb legyen.
Az első nővel végeztem.. de nem az utolsóval.